Holdfarkas

6.fejezet

Az igazság

 

Ma nem mentem Fenrirhez.Nem tudtam.Hiába szerettem,nem fordulhatok a királyságom ellen...Fenrirt sem tenném ki ekkora veszélynek.Azt sem hiszem ,hogy ő szerelmes belém.Ráadásul mindkettőnknek van kiválasztott párja ,még azt sem tudja ,hogy én hercegnő vagyok...Mit tegyek?Az életem fenekestűl felfordult.Már csak négy nap a gyűlésig.Közeledik az idő.Beck pedig még a gyűlés előtt meg fogja kérni a mancsomat...Bárcsak élne még Anya...ő meg tudná mondani mit tegyek...Miközben gondolkoztam egy madár repült el felettem.Irigyeltem hiszen ő szabad volt.Szabad mint a szél.Elrepült így már nem láttam.Ebben a pillanatban azt kívántam bárcsak madár lennék.Elrepülhetnék messzire,el a gondjaim elől...Holnap elmegyek hozzá...tudnia kell rólam az igazat.Néztem hogyan tűnik el a nap a hegyek mögött.Majd egy sóhajtás kíséretében elindultam a barlang felé.Bementem ,de még senki sem volt itt így hát lefeküdtem aludni...

 

-Ébredjjjj!Holdkő kelj fel!

-Mii van?Beck mi történt?

Lassan felébredtem.

-Semmi ,csak beszélni szeretnék veled.Gyere!

Elindultam utána.A tengerpartra vitt.Megállt és elég idegesnek tűnt.

-Azt szeretném kérdezni ,hogy lennél-e a társam?Az idők végezetéig?

Miért most...Miért???

-Beck én nem...nem tudom.Tudod igent kell mondanom,de nem tudom.

-Miért?Te...te valaki mást szeretsz?!

-Hát nem... 

Lesütöttem a tekintetem és nem szólaltam meg.

-Tehát beleszerettél valakibe?

Egy pár pillanatig vártam a válasszal,de aztán megmontam neki:

-Igen...

-Ki az?

-Nem mondhatom el.Beck ,figyelj!Én soha nem leszek szerelmes beléd.

-Én viszont szeretlek.Sajnálom ,hogy te máshogy érzel.De nincs döntési lehetőség tudod.Hajlandó vagyok elfelejteni ezt a beszélgetést.Mármint a végét.Tehát lennél a társam?Örökre?

Felnéztem a tekintete szomorú volt,de volt benne valami más is.Talán elszántság,nem tudom.

-Igen Beck...Leszek a párod...Örökre

Megfordult és elsétált.Én pedig bánatomban elkezdtem futni.Arra mentem amerre a lábam vitt.Nem figyeltem hova lépek és elestem.Nem keltem fel.Csak feküdtem a földön és bámultam magam elé.Egyszer csak lépteket hallottam.Ez sem érdekelt.A szemem sarkából láttam ,hogy ami közelít felém az vörös.Lehet ,hogy egy Láng farkas.De nem érdekelt ez sem.Megállt mellettem.Nem láttam az arcát.

-Holdkő.Mi a baj?

Neee!Ez Fenrir.Átgördültem a hátamra.

-Menjünk a barlangba.Ott elmagyarázom.

-Ööö itt vagyunk előtte.

-Nem figyeltem hova megyek.Ide hozott a lábam.

Nagy nehezen felálltam.Gyengének éreztem magam.Bementem a barlangba.

-Szeretnék valamit mondani.-szólalt meg Fenrir.

-Mit?

-Tudom ,hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat,de ööö Holdkő én sz...

-Állj!!

-Csak azt szerettem volna mondani...

-Mondom állj!Fenrir én...hercegnő vagyok.Van kiválasztott párom.Azért ,hogy a három királyság békében maradjon.

-De én szeretlek Holdkő!Nekem is kiválasztották a párom,de nálunk azért ,hogy erős farkasok szülessenek.

-Nekünk nincs jövőnk,legalább is együtt nincs.Ma megkérte a mancsomat.Először nemet mondtam.Már tudja ,hogy mást szeretek.De végül igent kellett mondanom.

-Hogy hívják?

-A neve Beck.Egy Szél farkas.

-Értem.Ideje akkor elválnunk.-mondta és elfutott.

Szomorú lettem hiszen szerettem.Nagyon szerttem.De úgy látszik ,hogy ő nem szeretett annyira.Félreismertem...Ez van...Elindultam haza.

 

 

7.felyezet

Eljött az idő

 

Eljött az idő amitől féltem.Ma lesz a megbeszélés.Az esküvők előkészületei már folynak.Lola izgul és nagyon boldog.Zivatar szintén.Beck is boldog.Csak én nem.De nem mutatom ki.Legalább is megpróbálom nem kimutatni.Nemsokára kezdődik a gyűlés.Lola,Zivatar,Beck és én most a kör közepén fogunk ülni.

-Holdkő!

-Igen?

-Gyere!Kezdődik!

-Már most?

-Igen!Gyere,már csak pár farkas hiányzik.

Elindult én pedig követtem.Most a tengerparton tartották a megbeszélést.Már csak mi hiányoztunk.Lehajtott fejjel besétáltam a kör közepére.Leültem a többiek mellé.Apám felállt.

-Enyém a megtiszteltetés ,hogy kihirdessem a házasságokat.Az első pár Zivatar az Eső farkasok hercege és Lola a Szikla farkasok hercegnője.A második pár Beck a Szél farkasok hercege és Holdkő az Eső farkasok hercegnője.Az esküvőket holnap ugyanitt fogjuk tartani...

Miközben beszélt se ő se más nem vette észre a szempárt ami figyelt minket.Én is csak egy pillanatra láttam.Az is lehet ,hogy csak képzelődtem...

 

A hold már feljött.Holdravonyítás van.Mindenki a párjával vagy egyedül vonyított.Nekem Beckel kellett vonyítanom.Ez volt az első holdravonyításom amikor nem éreztem jól magam.De a hold így is elvarázsolt.Gondolatban a holdat kérdeztem ,hogy mit tegyek,de nem kaptam választ...

 

Mindjárt kezdődik!Lola és Zivatar már összeházasodtak...Engem is felkészítettek már.Kifésülték a bundámat.Apát várom.Azt mondta szeretne velem az esküvő előtt találkozni.Na!Meg is érkezett!

-Gyönyörű vagy.De még valami hiányzik.

Egy virágot tűzött a fülem mögé.

-Tökéletes.

Egy ideig elidőzött a tekintete rajtam.Aztán elindult ki.Én követtem.Elindultam le a tengerpartra...A farkasok sorfalat álltak.Beck ott állt a végén.Elindultam Beck felé.Minden egyes lépés után jobban rettegtem.Mikor odaértem legszívesebben elfutottam volna.Csak ekkor vettem észre ,hogy ki fog minket összeadni.Akit.Ne már komolyan kiképző és pap egyben?Ez valahogy nekem nem jön össze.Megszólalt.

-Azért gyültünk most itt össze ,hogy lássuk ezt a két fiatal farkast egybekelni.Becket a Szél farkasok hercegét és Holdkőt az Eső farkasok hercegnőjét.Van itt valaki aki ellenzi-e két farkas egybekelését?

Mindenhol csend honolt.

-Én!-kiáltotta ekkor valaki.

Hiszen ez Fenrir.A halálba jött,itt megölik...Elkezdett futni felém,de Apa megállította.

-Ki vagy te Láng farkas?

-Fenrir vagyok a Láng farkasok hercege és ellenzem a házasságot.-jelentette ki bátran.

-Apám...

-Holkő!Csönd legyen!

-Nem Apám!

Felszegtem a fejem és megfordultam.

-Mindenkinek megvan a joga ,hogy élete párját ő válassza ki és ne más.Nekem eleve kiválasztották a párom,de én őt nem szeretem.Én a Láng farkasok hercegét Fenrirt szeretem.

Mindenki megdöbbent.

-Te elloptad a párom!-kiáltott a Beck és rátámadt Fenrirre.

Fenrir könnyedén kitért előle és idefutott hozzám.

-Lányom!Megadom neked a döntést.Válassz vagy hozzámész Beckhez és így békében maradnak a királyságok vagy válaszd őt és akkor tűnj el innen örökre!

Senki egy szót sem szólt.Egyértelmű volt ,hogy mit választok.

-Én Fenrirt választom.

-Akkor tűnj el innen.Aki egyetért a döntésével tartson vele.

-Én megyek!-szólt Lola.

-Én is!-szólt Zivatar.

Más nem jött velünk.Futni kezdtünk.El egyenesen a Láng birodalomba.Még egy csatát meg kell vívnunk.Vajon abból is győztesen kerülünk ki?

 

 

8.fejezet

A Láng háború

 

A Láng farkasok birodalma gyönyörű volt.Minden zöld és üde volt...Mind a négyen faradtak voltunk.Mire megérkeztünk az otthonaikhoz már tudták ,hogy jövünk,csak azért nem támadtak ránk ,mert Fenrir velünk volt.Az összes Láng farkas minket bámult a királyukkal Zordagyarral együtt.Szigorúan nézett ránk majd pedig megszólalt.

-Örülök ,hogy látlak Fenrir.Elárulnád nekem ,hogy miért hoztad ide ezeket a farkasokat?

-Azért ,mert nem szeretem a kiválasztott páromat.Szerelmes lettem egy másik farkasba.

Hirtelen a kiválasztott párjához fordult.

-Bocsáss meg nekem Alkonyfog.Én nem téged szeretlek.

-Ennek örülök Fenrir,én is mást szeretek.Bár ő ezt nem tudja ,de imádom és remélem ezt ő is viszonozza.-mondta és ránézett egy nagy termetű Láng farkasra.A farkas neve Alf volt. 

Alf visszanézett rá.Ahogy egymást nézték látszott ,hogy szerelmesek.Alkonyfog odaszaladt és leült mellé.

-Te fiam kit szeretsz?A Szikla farkast ott mögötted?Vagy kit?

-Nem.Én őt szeretem.-mondta és rám nézett.

-Csalódtam benned fiam.Benned is Alkonyfog.De nincs választásotok,egy pár lesztek.Nem kockáztatom a királyság jövőjét.Erős Láng farkasoknak kell születniük...A Szikla farkas elmehet,gondolom az az Eső farkas a párja ezért ő is elmehet.Viszont a másik Eső farkas marad.Fiam tanulnod kell ebből az esetből,ezért a saját szemeddel fogod végignézni a halálát.

-Nem ölheted meg nem!Inkább ölj meg engem...-kiáltotta Fenrir.

-Nem!Vállalom a sorsomat.Zivatar,Lola menjetek el,éljetek boldogan.

-De mi nem...

-Menjetek el!Most!Kérlek!

Szomorúan néztek rám,de elindultak.Zordagyar ekkor megszólalt.

-Nem álljatok meg.Ne menjetek el...Fiam büszke vagyok rád.Okos farkast választottál...Feláldozná magát más farkasokért,büszke és gyönyörű.Eltekintek attól,hogy az ősellenségünk.Mi a neved Eső farkas?

-A nevem Holdkő.Az Eső farkasok hercegnője vagyok.

-Értem.Kik azok akik veled jöttek?

-A bátyám Zivatar és a párja Lola.

-Bátor vagy és mint ahogy látom holdfogyatkozáskor születtél.Tehát holdfarkas vagy.

-Bocsánat...mit mondott?

-Holdfarkas vagy.Mesélek egy történetet.Gyertek gyüljetek körém.

Mindenki Zordagyar köré ült.Egyik Láng farkas sem nézett ránk mérgesen.Mindenki kedves volt.

-Mi farkasok mindig is erősek voltunk.De közölünk is a legerősebbek a holdfarkasok.Egyszer régen hét holdfarkas egy falkát alapított.Ők voltak az Árnyvadászok.Név szerint Holdfény,Dér,Alola,Tövis,Álom,Ezüst és a falkavezér Jace.Ők védtek meg minket az Árnyaktól tehát a napfarkasoktól.A napfarkasok napfogyatkozáskor születnek.A napfarkasok az egész világot és az összes farkast uralni akarják.Az Árnyvadászok ellenük harcoltak,de végül mind a két falka elpusztult.A napfarkasok hamuvá lettek,a holdfarkasok pedig levegővé.Az Árnyvadászok is és az Árnyak is.Nem született több napfarkas,de holdfarkas sem.Egy ideig béke volt.De aztán elkezdődött a háború köztünk Láng farkasok és köztetek Eső farkasok között.Ez a farkasok története.Azt beszélik,hogy született két különleges farkas.Egy napfarkas és egy holdfarkas.A napfarkasok feketék mint az éj.A leszármazottjaiknak csak a két füle fekete.A napfarkasok testvéreik a holdfarkasoknak.Ikerpárként születnek ,de  a belső tulajdonságaik ellentétesek.Neked is van egy ikerpárod aki ugyan nem vérszerinti rokonod,de egyek vagytok.Meg kell ölnöd,különben véget vet a királyságoknak.A békének.Mindenkit megöl.Csak te ölheted meg senki más.De még van időd.Először ki kell békítened a két királyságot,mert már közeledik.Mi hajlandóak vagyunk békét kötni.És még valami nem az apám ölte meg az Anyádat.Ő eltűnt.Démont pedig Apád megölte.Megérdemelte,hiszen ő kezdett el csatázn,de soha nem fogom emgbocsátani Apádnak...Indulás aludni!

Elvezettek egy üres barlanghoz,hogy tudjak valahol aludni.Ez igaz?Anyám él?Vannak napfarkasok?Sok kérdést tettem fel magamban,de végül elaludtam.

 

9.felyezet

Béke vagy háború?

 

Hiába merült fel bennem megannyi kérdés,ma nem kaphattam választ rájuk.Ki kell békítenem a két királyságot...

 

Már nemsokára átlépjük a határt.Fenrir,Zordagyar,Lola,Zivatar és én álltunk a falka elején remélve ,hogy nem támadnak ránk.Én a fogaim között egy ágat tartottam aminek a végén egy fehér levél himbálózott.Ez a farkasoknál a béke jele...Egy vonyítás hangzott,ezek szerint észrevettek...Ekkor megláttuk őket.Apám vezette a falkát.A két falka megállt egymás előtt.Beszélni kezdtem.

-Na tehát kezdjük azzal ,hogy békével jöttünk...Térjünk a lényegre,már több mint 52 éve háborúzunk.Vessünk véget ennek.A Láng farkasok hajlandóak a békére.Emellett Anyám nem halt meg.Nem ölte meg Démon.

-Mi?Mi van?Hajnaltövis él?-kérdezte megdöbbenve Apa.

-Igen.

-Ezennel szeretnék bocsánatot kérni,hajlandóak vagyunk a békére.-mondta ki Apám és meghajolt.

Zordagyar is így tett.Ezután a két király elment beszélgetni.A többiek szét széledtek.Csak Fenrir és én maradtunk ott.

-Sikerült...

-Igen.Éhes vagyok,hozok pár nyulat vacsorára.Te addig figyelj a két királyra,nehogy megöljék egymást.

Elindultam be az erdőbe.Az erdő olyan volt mint máskor.Nyugodt és csendes...Egy nyúl!Elkezdtem futni.Hiába értem utol mindig azt a nyulat,mikor éppen elkaptam volna eltűnt.Így ment ez egy darabig,de nem adtam fel.Ekkor vettem észre ,hogy ismeretlen terepre tévedtem.Körülnéztem,de az árnyat későn vettem észre.Nekem ugrott és én pedig esés közbenbevertem a felyem egy kőbe.Elsötétült a világ...

 

Egy tisztáson ébredtem.Pontosabban egy barlangban ami egy tisztásra nézett.Egy farkas közeledett felém.Egy nagy termetű nőstény farkas.Mikor már közelebb volt akkor vettem észre ,hogy milyen különleges a bundája.A szőre nagy része szürke volt,kivéve a vörös fülét és a vállán lévő fekete csíkot.Megállt előttem.Felnéztem rá.Mintha megdöbbent volna.

-Holdkő?

-Ismernem kéne téged?

-Nem,de egy Anya sosem felejt.

-Mi?Anya?

Felálltam és hozzábújtam.Egy darabig úgy álltunk ,majd elindultunk kifelé.Én megálltam a barlang ajtajában.

-Gyere,bemutatom a többieket.

-Mi történt velem?

-Pumatámadás.Xixo mentett meg téged.

Vonyított egyet.Az erdőből egyre több farkas jött elő.Mindannyiuknak különleges volt a szőre.Mindenki leült Anya elé.

-Sziasztok!Szeretném neketek bemutatni a lányomat Holdkőt.

Mindenki bemutatkozott.Miután egy kicsit szétszéledtünk odamentem Xixohoz.

-Szia!

-Szia!

-Csak szerettem volna megköszönni ,hogy megmentettél.

-Szívesen.Most mennem kell ,de ha bármire lenne szükséged csak szólj.

-Szia!

Elment.Én pedig odamentem Anyához

 

Amíg a többiek vadásztak Anyával jót beszélgettünk.Elmeséltem neki mindent.Fenrirről is meséltem.A napfarkasokról is...mindenről.Lefeküdtünk aludni.Én Anyával aludtam.Éjszaka felkeltem és a tisztás közepén egy farkast láttam.Felkeltem és elindultam felé.Mikor közelebb értem akkor láttam,hogy Xixo az.A holdat nézte.Csak akkor vett észre,mikor leültem mellé.Engem is megigézett a hold.Egy jó ideig csöndben ültünk és a holdat néztük.Aztán megszólalt.

-Mennyi ideig maradsz velünk?

-Nem tudom.Anya itt van,a családom többi része szétszéledt...Igazán nem tudom.

-Mesélsz egy kicsit magadról?

-Persze.De aztán te jössz.

-Oké.

-Hát mit is mondjak... Van egy testvérem,a neve Zivatar.Az apám az Eső farkasok királya,bár mondjuk most nem vagyunk beszélő viszonyban.Enyhén szólva.

-Miért nem?

-Mi Eső farkasok és a Láng farkasok már sok-sok éve háborúzunk.Ők az ősellenségeink.Erre én beleszerettem a Láng farkasok hercegébe Fenrirbe.Mivel hercegnő vagyok hozzá akartak adni egy Szél farkashoz,hogy a királyságok békében maradjanak.De így is béke lesz.Ne értem miért kellett volna hozzámennem.Na mindegy...az esküvő közepén...

Sokáig meséltem még a történetet.Annyira fáradt voltam,hogy véletlenül elaludtam.

 

 

10.felyezet

Jelentés