Holdfarkas

1.felyezet

A kötelesség

A nap még csak most kelt fel.Mindenki aludt,rajtam kívül.Na meg persze az őrökön kívül.Ahogy néztem a hegyeket egy furcsa megnyugvás szállt rám.Bármi áron megvédeném ezt a helyet.A királyságunkba beletartozik a híres Mancs tenger is, de én nem rajongok érte mint a többi Eső farkas.A szél belekapott az ezüstös bundámba.Misztikus...sokszor ezt a szót használták a szőrömre,mert más volt mint a többieknek.A hold miatt...A holdfogyatkozáskor született farkasok mások.Különlegesek.Én is ekkor születtem.Pont azon a napon amikor a háború elkezdésének 50-ik évfordulója volt.Köztünk Eső farkasok és a Láng farkasok között.A területért.A hegyekért.Azokért a hegyekért amiket most nézek.Ők az ősellenségeink.Én még sohasem harcoltam.Nem is akarok.De muszáj lesz.A háborút a bátyám és én fogjuk örökölni.Azért mert ő a herceg én pedig a hercegnő.A bátyám neve Zivatar.Mindig megvéd.Ezért nem kellett eddig harcolnom.Szinte mindig mellettem van.Vagy ő van mellettem vagy az az idióta Beck.Mindig más farkaslányokkal találkozik,mikor tudja ,hogy én leszek a párja.Nem mintha én akarnám.Ő igen,én egyáltalán nem.De muszáj ez a kötelességem,hogy a királyságok békében maradjanak.A Szél királyság,ide tartozik Beck,a Szikla királyság,és mi az Eső királyság.Nem lenne gond de ezt apa nem fogadja el.Zivatar párja lesz a Szikla királyság hercegnője Lola.De neki más,mert ő szerelmes Lolába és Lola is belé.Nálam az a baj ,hogy én nem vagyok szerelmes Beckbe.De kötelesség.Nem tehetek semmit.Bárcsak én írhatnám a saját sorsomat!Miért kellett egy király lányának születnem.Miközben a gondolataimba mélyedtem egy zizzenést hallottam.
-Nagyon hasonlítasz Anyára te is olyan vagy mint ő erős és szabad.- mondta Zivatar.
A szívemet elöntötte a bánat.Mert Anya meghalt.Megölte a Láng farkasok volt királya Démon.Démont Apa ölte meg.
-Mióta figyelsz?Nem vettelek észre.
-Csak pár perce.-válaszolta,majd egy sóhajtás kíséretében leült mellém.
Jó pár percig csöndben ültünk,mar kezdett kicsit kínos lenni.
-Hogy van Lola?-kérdeztem.
-Jól...tehát arra vagy kíváncsi ,hogy mikor kérem meg a mancsát?
-Honnan tudtad?Amúgy igen...Már várja,nagyon.Szinte mindig rólad beszél.
A legjobb barátnőm Lola.Ezért tudtam,hogy ez minden vágya.
-Várok a megfelelő pillanatra.
Biztos voltam benne ,hogy nem rontja el.Hmm ekezdett esni az eső.Már egy hete nem esett,ideje volt.
-Holdkőő,Holdkő!
Na csoportosulunk.Szuper.Megjött ő is.
-Itt vagyok!
Egy nagy termetű hófehér farkas vágtatott felénk.Beck.Azzal van a bajom ,hogy parancsolgat.Nem hagyja ,hogy azt csináljam amit akarok.
-Ó itt vagy,már mindenhol kerestelek.Apád hivat,vadászni megyünk.
-Megyek!
Szerettem vadászni.Néha titokban elmegyek a Karom hegy közelébe,a Vér erdőbe vadászni,mert itt sok a vad.Itt volt a legnagyobb csata,köztünk és a Láng királyság között.Mi nyertünk,de tilos odamenni.A Láng farkasok át szoktak jönni a királyságukból.Zivatarral leugrottunk a szikláról és én gyorsan elfutottam.A többiek követtek.Megérkeztem a barlanghoz.Lihegve leültem egy kicsit kipihenni magam.
-Holdkő!
Kicsit elkalandoztam.
-Igen Apám?
-Mindig legyél Beck közelében.Két telihold múlva összeházasodtok.
-Dee...
-Nincs de!Lezártuk,ennyi.
-Megértettem.-mondtam,a kötelességemet teljesítenem kell.
Beck nem is palástolta az örömét.Én meg csak álltam ott és vártam.Apám végre bejelentette, hogy indulunk. Sóhajtottam egyet majd pedig  Beck kíséretében továbbmentem.

 

2.felyezet

A megbeszélés

A tegbnapi vadászat nagyon jó volt elejtettünk 2 szarvast és egy nyulat.A többiek lefeküdtek aludni.A holdat nézem.Olyan gyönyörű.Nincs telihold,ezért nincs holdravonyítás.Miközben gondolkoztam ,a bokorban láttam egy árnyat sőt hallom is...mi ez?Körülnéztem,mikor már visszanéztem nem volt ott semmi.Bementem a bokorba ,de tényleg nem volt ott semmi.Furcsa...na mindegy.Besétáltam a barlangba,összegömbölyödtem és elaludtam.

A nap lemenőben volt a hegyek mögött.Kedvenc kövemen napoztam, úgy éreztem, hogy enyém ez a gyönyörű világ.De nem tölthetem itt az egész estét fekve.Ma éjszaka megbeszélés lesz.A három királyság között.Nekem is jelen kell lennem.Pfff jó program...Elindultam a barlanghoz.A többiek már vártak rám.Beck hazament ... szerencsére.Nem akarok gonosz lenni ,de egyszerűen nem szeretem.Apa mellé álltam és elindultunk a Kőris hegyhez.Már mindenki ott volt ,ezért megkezdődött a megbeszélés.Még nem hirdették ki az esküvőket.De a következő megbeszélésen sor fog rá kerülni.Megszavazták ,hogy egy farkas képezzen ki minket.Mármint Lolát,Becket és engem.Azért ,hogy meg tudjuk védeni magunkat.Beck természetesen mellém ült.Idegesített,végig csak engem nézett.
-Mi a baj Holdkő?
-Grrr.Hagyjál már.
-Mit tettem?-kérdezte Beck kétségbe esetten.
-Állandóan parancsolgatsz,nem hagysz nekem életteret és farkaslányokkal találkozol,közben pedig jól tudod ,hogy én leszek a párod!Nekem ez azért sértő!
-Bocsáss meg nekem,nem fordul elő többet.-mondta őszintén.
Meglepődtem.Tényleg ilyen szinten szeret?Képes lenne értem megváltozni?Sok kérdés kavargott a gondolataimban,de próbáltam a megbeszélésre koncentrálni.Nem volt sok érdekes dolog.Új farkaskölykök a Szikla farkasoknál,láttak egy vadászt a Szél farkasok stb.Levelek zörgését és ágak reccsenésést hallottam.Más nem hallotta csak én...túl belemelegedtek a megbeszélésbe.Megint hátrapillantottam és merges szempárokat láttam meg vörös bundát.
-Láng farkasok!!!-kiáltottam,éppen időben,így nem tudtak hátbatámadni.Minden királyság harcolt.Engem egy nagy hím nézett ki magának.Egy ideig csak morogtunk egymásra,majd támadásba lendült.Soha nem harcoltam,nem öltem,most sem akartam.De muszáj volt,senki sem volt ott ,hogy megvédjen.Kitértem a támadása elől és meglendítettem a mancsomat.A szemét találtam el.Felvonyított és én ezt az időt kihasználtam arra ,hogy újra támadjak,most az oldalát találtam el nagy vérző sebet ejtve.Leblokkoltam,én nem akarok harcolni.Ekkor szerencsére visszavonolót fújtak.
-Mindenki jól van?-kérdezte Apa.
Ekkor vettem észre ,hogy folyik az oldalamon a vér.Egy óriási és mély karmolás tátongott az oldalamon.Ekkor összerogytam.Minden koromsötét lett...

 

 

3.felyezet

A lábadozás

3 napig voltam eszméletlen.A nap már lemenőben volt.Beck mellettem feküdt.Zivatar nem volt a barlangban.
-Jól vagy?
-Hát annyira nem,de mindegy.Ti jól vagytok?
-Igen mindenki jól van.-sétált ide ezzel az Apám.
Mindenki nagyon kedves volt.
Elmentem a tengerhez,hogy egy kicsit felfrissüljek.Addig pihentem ott ,hogy feljött a hold.Miközben néztem nagyon elálmosodtam.El is aludtam volna ,de valaki keresett.
-Holdkőőő!
-Itt vagyok!
-Szia!Apa küldött le értded.Gyere fel!
-Megyek!
Elindultunk fel.Én Zivatar nyomában lépkedtem.Egyszer csak zajra lettem figyelmes.Hátranéztem,de már tudtam,hogy késő.Egy nagy Láng farkas rávetette magát Zivatarra,hosszú,vérző sebet ejtve a hátán.Hívtam a többi farkast ,hogy jöjjenek segíteni.Ezután nekiugrottam a farkasnak,aki nem tudta megtartani az egyensúlyát és elesett.Zivatar  éppen elharapta volna a torkát,amikor megérkezett Apa.
-Állj,először tudjuk meg ,hogy mit keresett a területünkön.Holdkő te menj aludni!
Felmentem a barlangba és vártam ,hogy feljöjjenek,de mielőtt felértek volna elnyomott az álom.

Másnap már jobban éreztem magam.Beck végig velem volt.Sétáltunk,úsztunk,versenyeztünk, nagyon jól éreztük magunkat.Egyre jobban megszerettem Becket.De csak mint testvért.Este elváltunk egymástól.Ő is hazament én is.A sziklámon szerettem volna aludni,a többiek hívtak,de nemet mondtam.Megint itt van!Az árny!Mi lehet ez?Már megint eltűnt!Rejtéjes...tudtam ,hogy úgy sem tudom meg ,hogy mi volt ez,úgyhogy lefeküdtem aludni.  Mielőtt elaludtam volna  eleredt az eső.Sóhajtottam és hagytam, hogy áztassa a bundámat.Holnap kezdődik a kiképzés.Enyomott az álom.Azt álmodtam,hogy beleszeretek egy olyan farkasba,akit nem érhetek el.Legalább is úgy nem ,hogy ne rontanék el mindent.Milyen butaság ,hisz nincs ilyen farkas.De tévedtem,van.

 

4.fejezet
A kiképzés

Egy tisztáson kellett találkoznunk a többiekkel.Volt egy magasabb rész.Itt fogunk megtanulni harcolni.Valahova majd vadászni is megyünk.Jött  egy ismeretlen farkas is.Ő lesz a kiképzőnk.
-A nevem Akit.-mutatkozott be.
Szél farkas és elég nagy termetű.Nem tudom ,hogy fogok vele harcolni.Már amennyire én tudok, szerintem egy csapással leterít.
-Lola!Hölgyeké az elsőbbség!
Lola jól támadott ,viszont nem tudott védekezni.Akit adott neki néhány tanácsot.
-Te jössz Beck!
Beck elindult.Akit támadott először és könnyen eltalálta Becket.Beck állandóan a védekezéssel próbálkozott.Nem figyelt eléggé így Akit könnyen megsebezte.
-Beck figyelj jobban,ha így harcolsz a csatatéren sec perc alatt kitekerik a nyakad.
-Értem.
-Legyél nyugodt és ha már kezd fáradni akkor keresd az időpontot amikor a nyakához férhetsz vagyis a farkasok legsebezhetőbb pontjához.

Én jövök...
- Gyere Holdkő!
Ő támadott először.Könnyen kitértem és visszatámadtam.A csapásom az oldalát érte.Újra támodott és most csak egy hajszál választotta el attól ,hogy eltaláljon.Gyorsan elugrottam és hátulról támdtam.Felborítottam és mielőtt elharaptam volna a nyakát megálltam és hátraléptem.Csodálkozva nézett rám.
-Te aztán jól harcolsz!Gratulálok,legyőztél.Biztos sokat harcoltál már.
-Igazából nem...csak egyszer harcoltam eddig.
-Akkor őstehetség vagy.Gyertek,menjünk vadászni.
Elindultunk az erdő felé.Akit ment legelöl...

Sok napot töltöttünk tanulással és a végére már profi harcosok és vadászok lettünk.Mindenkinek a legerősebb képességét fejlesztette Akit.Holnap hazamegyünk.Csak a házsságra tudok gondolni.Mit tegyek?!

 

Végre itthon...már mindenkinek köszöntem.Most a tenger partján állok,várom Lolát.Elmegyünk vadászni...Már megint ott van!Az árny!Az egy farkas!Elkeztem futni ,de mikor odaértem már nem volt ott senki.
-Holdkő!Hol vagy?
Megérkezett Lola.Végre!
-Itt vagyok!
-Szia!
-Szia Lola!Hogy vagy?
-Jól köszi.Te?
-Én?Kiválóan.Mire fogunk vadászni?
-Szarvas?
-Oké.

 

3 szarvast is elejtettünk.Sok idő volt mire haza vittük.Miközben hazafelé mentünk megkérdeztem Lolát ,hogy Zivatar megkérte -e már a kezét és IGEN.Annyira örülök legalább ők boldogok...Este már nem láttam az árnyat.Vártam ,de nem láttam.Már csak egy hét a következő megbeszélésig.Akkor kihirdetik a házasságokat.De én nem vagyok szerelmes belé!Nem tudom mit tegyek.Bánatomban elaludtam.

 

5.fejezet
Vér erdő

Megint hamarabb keltem mint a többiek.Nyújtózkodás közben valamibe beleakadtam.Ez egy bogáncs.BOGÁNCS?!Az csak a Láng farkasok birodalmában nő!Egy kém volt itt!Lehet ,hogy eddig is az árny amit láttam a kém volt.Utána járok...Ha ezt nem tettem volna nem történt volna semmi.De megtettem és minden megváltozott.Eljött az a nap ami megváltoztatta  az életemet.Örökre.Ha inkább szólok Apának minden máshogy történt volna.De nem szóltam.

 

Elindultam a Vér erdőbe...Már a Vér erdőben voltam mikor egy farkas elfojtott vonyítását hallottam.Odasiettem...egy Láng farkas!Mit tegyek?Ellenség,de nem hagyhatom ,hogy meghaljon.Óvatosan közelebb léptem.Kicsit felemelte a fejét.Valószínüleg meghallott.
-Ki vagy te?
-Holdkő vagyok...Eső farkas.
-Akkor gyorsan ölj meg légyszi,nem akarok szenvedni.
Közelebb léptem.A feje fölé hajoltam.Nyitottam a számat ,pont úgy néztem ki mint aki el akarja harapni a torkát.
-Haha,nincs szándékomban megölni téged,én nem vagyok olyan.
-Uhh már tényleg azt hittem ,hogy megölsz,amúgy a nevem Fenrir a Láng farkasok hercege vagyok.
-Fel tudsz állni?
-Igen.
Felállt ,de ugyanazzal a lendülettel visszaesett.
-Vagy nem.Segítek.Elviszlek egy titkos helyre.
Elvittem egy barlangba amit csak én ismertem.Eddig.
-Mindjárt jövök!
-Várj...köszönöm ,hogy megmentettél.
-Ez természetes,mármint nekem természetes.Mindjárt visszajövök.
-Hova mész?
-Majd meglátod!
Elmentem keresni gyógyfüveket és egy kis mohát.Fogtam egy nyulat is.
-Itt vagyok.
-Mit hoztál?
-Gyógyfüveket,mohát,nyulat.
-Milyen kedves farkaslány kezeibe kerültem,aki ráadásul az ősellenségem.
-Nem hagyhatom ,hogy most halj meg nekem.Remélem bízhatok bennedés igazad van tényleg elég rizikós ,hogy segítek neked.
-Bízhatsz bennem.
-Amúgy mi történt veled?
-Eső farkasok...
-Jóváteszem amit ők tettek.
-Az ősellenségednek segítesz.Wow!
Elláttam a sebét,aztán felálltam.
-Most mennem kell.
-Csak egy kicsit maradj még!
-Nem maradhatok,majd holnap jövök.Szia!
-Szia!
Útközben megfürödtem egy patakban ,hogy ne legyek véres.Éppen bementem volna a barlangba ,de egy alak elállta az utamat.
-Hol voltál?-kérdezte Apa.
-Vadásztam.
-Menj aludni!-mondta keményen.
Már reggel elindultam.Fenrir még aludt.Ezért elmentem vadászni.Fogtam egy nyulat és egy mókust.Mikor visszaértem már ébren volt.
-Jó reggelt!Hoztam kaját.
-Szia!De jó már nagyon éhes vagyok.
Felállt ,hogy idejöjjön.Már tudott járni.Egyész nap beszélgettünk.Nagyon jól éreztük magunkat.Ezután hazamentem,ő még nem volt olyan jól ezért maradt.Kezdtem nagyon megkedveleni,túl megkedvelni.Szerelmes lettem belé.Az ősellenségembe.Ez a nap megváltoztatta az életemet.Örökre...

 

Vége az első résznek!
Remélem tetszett!
További jó olvasást!